Idestova ötven éve képviseli a magyarországi németség érdekeit Wolfart Jánosné Marika, a XIII. Kerületi Német Önkormányzat elnökhelyettese. Áldozatos munkáját több kitüntetés is fémjelzi. A legutóbbit, a Magyarországi Németségért Arany Dísztűt idén januárban nyerte el.

Egy német család gyermekeként a Mohácshoz közeli Babarcon született. Családfáján a német felmenők közt egyedül az anyai nagyapa ágán van egy horvát származású. A szülői házban, ahol a nagyszülőkkel együtt nyolcan éltek, a helyi német dialektust beszéltek. De nemcsak ők: egykor az egész utca ezt a nyelvet használta. Az irodalmi némettől igencsak messze van ez a nyelvváltozat. Így nem túlzás, hogy amikor általános iskolába került, és heti két órában bevezették a német nemzetiségi „anyanyelv” oktatását, szembesülnie kellett azzal, hogy otthonról hozott szókincse valóban kincs, de a német köznyelv nyelvtanát bizony meg kell tanulnia.

Hogy a magyar nyelv sem volt idegen tőle, abban nagy szerepe volt Pesten élő nagynénjének, akinél az iskolai szünetekben sokszor hónapokat töltött, és vele magyarul beszéltek. Hogy tanítani szeretne, azt a középiskolában döntötte el. Így esett, hogy miután a pécsi Leöwey Klára Gimnázium német nemzetiségi tagozatán leérettségizett, az ELTE magyar-német szakán folytatta tanulmányait, két szemesztert Lipcsében végzett.

Előbb a fővárosban, majd Pécsett tanított nemzetiségi tagozaton. A pedagógusi munka mellett tankönyveket fordított, lektorált, nyelvjárási színpadot vezetett. Az ugyancsak német családból származó férjével, aki a pécsi rádió német adásának szerkesztője, majd az Unser Bildschirm megalapítója volt, 1975-ben házasodtak össze. A család két kicsi gyerekkel költözött a fővárosba 1984-ben. Ekkor az ELTE Germanisztikai Intézetének tudományos munkatársa lett. Tanított német nyelvtörténetet, nyelvjárástudományt, és dolgozott a Magyarországi Német Nyelvatlasz és a Tájszótár szerkesztésén.

1996-ban a férje Berlinben lett követ. Öt évet töltöttek ott, majd Bonnban, de Marika korántsem csak diplomatafeleség volt azokban az esztendőkben. Feladatának tartotta a kultúraközvetítést: klubrendezvényeket szervezett, irodalmi kört vezetett. Hazatérésük után a pilisvörösvári Német Nemzetiségi Gimnáziumba (ma Friedrich Schiller Gimnázium) hívták. Itt német nyelvet és irodalmat, valamint népismeretet tanított. Azt mondja, az utóbbi mindig is különösen közel állt hozzá. 2009-ben ment nyugdíjba, de azóta is aktívan tevékenykedik sok területen.

2003-ban költöztek kerületünkbe, egy évvel később egy tragikus autóbaleset következtében elvesztette a férjét. 2010-ben elnökhelyettesként kapcsolódott be az 1995-ben alakult XIII. Kerületi Német Önkormányzat munkájába. Ugyanakkor képviselőként és az oktatási bizottság tagjaként tevékenyen részt vett a Fővárosi Német Önkormányzat, valamint két cikluson keresztül a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának munkájában. Munkakapcsolatai sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a Katonáné Mayer Katalin vezette kerületi német önkormányzat országos ismertségre tett szert.

Publikációs tevékenysége is meghatározó. A Neue Zeitung hasábjain folyamatosan jelennek meg cikkei. Aktívan részt vesz a német nyelvcsoport irodalmi életében. Erb Mariaval együtt gondozza egykori barátnője, Koch Valéria, a fiatalon elhunyt német-magyar nyelvű költő hagyatékát, 2019-ben könyvet adtak ki róla. Több, a németek kultúrájával, hagyományaival foglalkozó kiadvány szerkesztésében is részt vett. 

Kerületünk német önkormányzatának tevékenysége szerteágazó. Rendszeresen részt vesznek a kerületi Nemzetiségi Fesztiválon. A magyarországi német irodalom népszerűsítése érdekében többször hívtak meg ismert írókat, költőket, vendégszereplésre a Magyarországi Német Színházat. Együttműködési megállapodást kötöttek több régió német nemzetiségi önkormányzatával, és felvették a kapcsolatot az anyaország több tartományának intézményeivel.

Wolfart Jánosné 2019-ben elnyerte A Budapesti Németségért díjat. Ugyanebben az évben magas állami kitüntetésben – a Miniszterelnökség által adományozott Nemzetiségekért Díjban – részesült.

Hosszú pályájáról azt mondja, annak alapja a szülőfalujához, német anyanyelvéhez és a magyar kultúrához való kötődése. Sokirányú tevékenységei közül a szívéhez legközelebb a tanítás áll, amelynek egyéniség- és közösségformáló erejében hisz. Felmenői nyelvükben, hagyományaikban németek voltak, erős, őszinte kötődéssel a befogadó hazához. Férjével együtt ezt az örökséget adta tovább lányának és fiának, és reméli, ők is ezt hagyják majd utódaikra.

Csop Veronika

Közösségformáló hagyományőrzés

2021. március 22.