TV13
médiaajánlat
letölthető innen
tv13-mediaajanlat-2018.pdf
TV13
műsorstruktúra
musorstruktura2017.pdf
Élő adás
TV13 élő adás
vissza…
Back (history)

Történelmünk lapjai bővelkednek dicső és gyászos eseményekben. A küzdelmek viharában hazafiak milliói áldozták életüket hazájukért, nemzetükért. A muhi csatavesztés, a mohácsi vereség, Nagymajtény, Világos, Doberdó, a Don-kanyar tragédiája, az 1956-os forradalom és szabadságharc csak jelentősebb állomásai a magyarság fájó, áldozatokban, veszteségekben bővelkedő történelmünkben. Nincs magyar család, mely ne gyászolná a harcokban elesett, vagy áldozatul esett hozzátartozóját.

A világháború véráldozataira való emlékezés vezette elődeinket, amikor báró Ábele Ferenc vezérkari őrnagy indítványára, az 1917. évi VII. törvényben kimondták: „nemzetünk hősi halottainak a kegyelet teljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni.” Ennek hatására országszerte megkezdődött a hősök neveit megörökítő emlékművek és emléktáblák felállítása. Ezt követően az első világháború áldozatainak emlékére az Országgyűlés 1924-ben május utolsó hétvégéjét – Hősök Emlékünnepe néven – nemzeti ünneppé nyilvánította. A honvédelmi miniszter előterjesztésére elfogadott XIV. törvénycikk megfogalmazta: „A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914–1918. évi világháború alatt a Hazáért vívott súlyos küzdelmekben, a magyar nemzetnek dicsőséget és hírnevet szerezve, életüket feláldozták. A nemzet soha nem múló hálája elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és halottainak dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot, mint a Hősök Emlékünnepét, a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli.”

E napon országszerte megemlékezéseket rendeztek. A fővárosban 1929 májusától az Ezredéves téren – a mai Hősök terén – és Rákoskeresztúron a Hősök temetőjében – itt több mint húszezer magyar és más nemzetiségű katona hamvai porladtak – rendezték a megemlékezéseket. Az ünnepen megjelentek az állami vezetők, a politikai élet szereplői, a katonák és a lakosság széles tömegei. Május utolsó vasárnapja egyik legszentebb, legbensőségesebb ünnepnapjává vált a gyermekeit elvesztő anyáknak, a férjeiket sirató özvegyeknek, édesapjukat felidéző árváknak, bajtársaikra emlékező katonatársaknak.

A névtelenül, jeltelen sírban nyugvó katonák százezreinek azonban sokáig nem volt közös, országos emlékműve. A közvélemény a sajtó tudósításaiból értesült a győzteseknél zajló emlékműállításokról, s az is közrejátszott abban, hogy a Magyar Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetsége indítványozta, a nemzet hálájának jeléül emeljenek nagyszabású emlékművet a névtelen katonának. Az 1924 márciusában kiírt pályázatot gróf Bánffy Miklós pályaműve nyerte meg. Az emlékmű 6,5 méter hosszú, 3 méter széles, 1,3 méter magas kőtömb, a tér alá süllyesztve, az Andrássy út felőli oldalán a háború évszámai: „1914–1918”, hátsó lapján a honfoglaló vezérek felé „AZ EZERÉVES HATÁROKÉRT” felirat állt.

1929. május 26-án – a Hősök Emlékünnepén – hatalmas tömeg jelenlétében, katonai tiszteletadás mellett avatták fel az újjáépített Ezredéves emlékművet – melyet az „őszirózsás forradalom” és a Tanácsköztársaság alatt megrongáltak – és az előtte elhelyezett, egyszerű, dísztelen emlékkövet. A sírfedőlapot formáló kő alatt nincsenek katonahamvak, ezért nem is nevezzük ismeretlen katona sírjának. Az eszmeiségét tükröző legtalálóbb kifejezés: Hősök emlékköve. Az emlékmű kialakításában tudatosan törekedtek az egyszerűségre. Méltóságát az ismeretlenül elhantolt katonához illő dísztelen formálás, és a mögötte lévő, a magyar nemzet ezeréves múltját szimbolizáló szoboregyüttes alkotja. Az alkotók szándékát az Újság című napilap vezércikkében így összegezte:

„A névtelen katona sírja az Ezredéves emlékmű lábánál, mily hatalmas szimbóluma a magyar nemzet történetének. Ezer év óta mennyi vér, mennyi könny áztatta ezt a földet, amelyet szentté avatott a nagynevű férfiak és a névtelen hősök hazaszeretete és önfeláldozása. Egekig tornyosuló diadalok és poklokig sújtó szenvedések az útjelzői a magyar nemzet honszerző, honfenntartó küzdelmeinek… A millenáris emlékmű talapzatáról történelmi alakok pillantanak le a névtelen hősök sírjára. Mind valamennyi a túlvilág távlatából is ráismer azokra a névtelen milliókra, akik véres emléke odakapcsolódik az ő emlékükhöz, az ő nevükhöz. S a hatalmas gránittömb alól névtelen százezrek megdicsőült szelleme emelkedik a magasba, ezer esztendő hősies áldozatkészségének bizonyításául.”

Az avatás napján a főváros utcái zászlódíszben úsztak, mindenhol hatalmas tömeg hullámzott. A nemzeti lobogóval leborított emlékkőnél gróf Bethlen István miniszterelnök mondott avatóbeszédet, majd felharsant a kürt, meghajoltak a zászlók és a díszruhás hajdúk leemelték a nemzeti lobogót. A városban megcsendültek a harangok, és a harangok hangjába belevegyült a gellérthegyi ágyúk tompa döreje. A Hősök emlékkövére az első koszorút vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója helyezte el.

Az Ezredéves Emlékmű és a Hősök emlékköve előtti tér pedig 1932. október 2-a óta viseli a Hősök tere nevet, melyről másnap Liber Endre helyettes polgármester az alábbiakban tájékoztatta a főváros lakosságát:

„Tudomására adom BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS KÖZÖNSÉGÉNEK, hogy az Andrássy-út végén, AZ EZERÉVES EMLÉKMŰ ÉS A NÉVTELEN HŐSÖK EMLÉKKÖVE előtt elterülő térség a tegnapi naptól kezdődőleg a HŐSÖK TERE nevet kapta. Ez a névadás a világháború milliónyi hősét hívja emlékezetünkbe, ez a téravatás a hősök tiszteletének teremt jelképes otthont az ország fővárosában. Mindenünkért küzdöttek és mindenüket feláldozták, MEGILLETI ŐKET, HOGY MINDEN MAGYAR A LE NEM RÓTT HÁLA NÉMA TUDATÁVAL TEKINTSEN FELÉJÜK és minden polgár, aki a Hősök terére lép, csendes magábaszállással emlékezzék meg tartozásáról, legyen lélekben egészen az övék és a múltba nézve idézze fel tetteiket. Felkérek minden polgárt, minden magyart, hogy a HŐSÖK TERÉRE érve, szenteljen egy megértéssel teli pillanatot a világháború magyar harcosainak és a NÉVTELEN HŐSÖK EMLÉKKÖVE előtt, mint a nemzeti kegyelet megszentelt helyén, A TISZTELETADÁS KÜLSŐ JELÉVEL, KALAPLEVÉVE tegyen bizonyságot a hősök életművének megbecsüléséről és vallja magát együvétartozónak azokkal, akik habozás és kétség nélkül állottak sorba a nemzet életéért, a nemzet jövőjéért!”

A második világháború Budapesten is dúló harcai a Hősök terét és környékét sem kímélték. A rombolások helyreállítása során eltávolították a Hősök emlékkövét, valamint a Hősök Emlékünnepe is feledésbe merült. Az idő múlásával a hatalom gyakorlói nehezen, de tudomásul vették, hogy egy nemzet múltja nem semmisíthető meg. Így nem eredeti formában, de a régi helyére visszakerült a Hősök emlékköve, melyet 1956. április 3-án katonai tiszteletadás kíséretében avattak fel, és az állami protokolláris ceremónia helyszíne lett.

Eszmei üzenete azonban érzelmi azonosulást kizáró formája, valamint rohanó világunk értékváltozása miatt jelentősen megkopott. Mai méltóságteljesebb megjelenését a millenniumi év során Szilágyi András tervei alapján nyerte el.

A hősökről történő emlékezés szabadságát a rendszerváltás hozta meg, kezdetben társadalmi szervezetek rendezésében. Újbóli törvénybe foglalására e sorok írója (Bősze József alezredes) 2000. május 29-én benyújtott állampolgári kezdeményezése alapján került sor, amikor is az Országgyűlés a 2001. évi LXIII. törvényben elrendelte „a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről” május utolsó vasárnapján állami szintű megemlékezések megtartását, valamint a Millenniumi Emlékművet és a Hősök Emlékkövét nemzeti emlékhellyé nyilvánította.

Figyelemre méltó a törvény 4. § (3) pontja, mely az alábbiakról rendelkezik: „Felhatalmazást kap a Fővárosi Közgyűlés, hogy a budapesti Hősök tere közterület-használati rendjét rendeletben oly módon szabályozza, hogy a tér köznapi, idegenforgalmi és protokolláris használati módja összhangban álljon a tér műemléki védettségével, a nemzeti emlékhely szellemével, továbbá kifejezésre juttassa a nemzet kegyeletét hősei iránt.”

Sajnos ennek betartatása már kívánni valót hagy maga után, mivel számos olyan rendezvény kerül megtartásra, mely nem a hely szelleméhez illő, valamint a megjelentek viselkedése, öltözete és megnyilvánulása sem a kegyeletet fejezi ki hősei iránt.

A törvény nagy erénye, hogy hosszú évtizedek után találkozott a magyarság többségének közgondolkodásával. Nem múlik a nemzet emlékezete, melyet ékesen bizonyít, hogy számos világháborús emlékmű került felállításra, valamint felújításra. A megemlékezéseken részt vevők száma pedig bizonyítja, hogy több tízezer család soha nem tudja kiheverni szerettei elvesztését. Különösen igaz ez azok vonatkozásában, akik egy szál virágot sem tudnak elhelyezni hozzátartozójuk sírjára, mivel valahol ismeretlen helyen alussza örök álmát.

Remélem, mindig lesznek olyan nemzedékek, akik méltóképpen folytatják elődeik örökségét. Ehhez nagy feladat hárul a szülőkre és a pedagógusokra. Nekik kell a felnövekvő gyermekek szívébe, lelkébe plántálni őseik tiszteletét, emlékét, a hősökre való emlékezést. Ezen a napon vigyék el őket az emlékművekhez, emlékhelyekhez, sírkertekbe és magyarázzák el nekik, hogy miért kerültek fel ezek a nevek az emléktáblákra. Biztosan találni fognak köztük ismerősen csengő neveket, vagy éppen a saját őseik nevét, akik életüket áldozták a hazáért, a nemzetért. Érettük és Ő értük. És ti, gyerekek, vigyetek egy szál virágot a hősi emlékművekre és gondoljatok azokra, akik a legdrágábbat adták a hazáért, az életüket. Tiszteljétek a múltat! Mert aki a múltat nem tiszteli, a jövőt nem érdemli!


Tisztelt Olvasó!


Egy ismeretlen szerző gondolataival zárom soraimat: „Nincs elég tölgy a magyar erdők rengetegeiben, hogy leveleikből koszorút fonhatnánk minden hős homlokára, akinek vitézsége és önfeláldozása soha el nem múló dicsőség fényével vonta be a magyar nemzet hírnevét.”


Bősze József nyugállományú alezredes

Május utolsó vasárnapja
a „Magyar Hősök Emlékünnepe"

(Történeti áttekintés az I. világháború befejezése 100. évfordulóján)


2018. május 29., kedd 15:15